Az eddig megvásárolt (és továbbiakban megvásárolni kívánt) ajándékokat elnézve már csak az a kérdésem, hogy mihez kezdünk a roppant előrelátással - akcióban - megvásárolt 10 tekercs karácsonyi papírral, mert a meglepik vagy nagyon picik, vagy nem nálam vannak, esetleg egy A4-es papírra vannak nyomtatva. 

Rettentően öregnek érzem magam, amióta van gyógyszertári hűségkártyám. 

Közismerten gyűjtögető típus vagyok, apám után örököltem, szóval igazán nem leszek meglepve, ha százévesen majd érdekes hír leszek, mert a lakásomban felhalmozott kincsek, dobozok, textilmaradékok, jó lesz az még valamire szemétkupacok között utat kell vágjon a polgármester, amikor jön majd a születésnapomat ünnepelni tortával és rezesbandával. 

Emellé páratlan emlékezet is társul, tehát pontosan tudom, hogy melyik doboz mit rejt, hány centiméter fényes szalagom van és mennyi fel nem használt kreatív alapanyag.*

Pontosan ezért bosszantó, hogy tudom, hogy létezik egy darabka méteráru, amit a mérete folytán nem dobtam ki (jó lesz az még valamire), és egy rövid ideig találtam is funkciót neki, de aztán nyilván újra eltettem valahova, hiszen jó lesz az még valamire. És most éppen jó lenne valamire. Felforgattam (és többé-kevésbé visszapakoltam) minden létező helyet, kivéve azt az egyet, ahol az a darabka rejtezik, viszont most már a telefonomat és a gyerek cumisüvegét sem találom, bár utóbbit a gyerek rejtette el.

* Maradjunk annyiban, hogy ez a tudásom más, sokkal hasznosabb tudás elől foglalja a helyet az agykapacitásomban.

Ismét haladó szinten szorongok, és most már arra is képes vagyok, hogy több, egymástól független témán aggodalmaskodjak egyidejűleg. Magic.

Ezek részben köthetők a karácsony témakörhöz (jövőre akinek november 30-ig nem lesz meg az ajándéka, az sajnálatos módon kimarad a körből), részben meg azért, mert ma egy recept miatt volt egy utunk a gyerekorvosi rendelőbe, amit kétféleképp is meg lehet közelíteni, de mivel ezt nem rágták a számba és konfliktuskerülő vagyok, ezért bementünk a beteg kölykök közé. Mondjuk nagyjából 5 percig voltunk ott, és szigorúan az előtérben tartózkodtunk, úgyhogy igazán remélem, hogy semmi kacifántos kórságot nem kapott el a gyerek. Én mindenesetre azóta hányingerrel küzdök, bár csekély esélyét látom, hogy 10 perc alatt elhatalmasodott volna rajtam valami kór, de ugye sose lehet tudni. (Egyébként valamelyest vigasztal, hogy a rendelőből kijött gyerekekkel ugyanabba a patikába mentek be, amelyikbe aztán mi.)