Az első tavaszi napon általában mindig előtör belőlem a vidéki származásom*, így most alig várom, hogy kiültethessem a paradicsompalántákat.

Azokat, amiket még el se vetettem, és annak a háznak a kertjébe, amit még meg se vettünk.

* Ez amúgy igen érdekes, mert gyerekkoromban gyűlöltem a kerttel járó munkákat, a befőzést és borzasztóan irigyeltem azokat, akik boltban vették a paradicsomot és a lekvárokat.