Ha az ingatlanhirdetésekből kellene következtetéseket levonnom az átlagember (mindegy, hogy tulajdonos vagy ingatlanszakember) szellemi szintjéről, akkor azt mondanám, hogy pokolba a közoktatással, semmi szükség rá, felesleges.

A hirdetések zöméből csak épp a releváns és érdekes információkat hagyják ki és tényleg, kibaszott fontos a kilátást 42x-es digitális zoommal fotózni, kivágni a közepét és legalább négyszer feltölteni, ahelyett, hogy a házat egészében fotóznák. Telek esetében véletlenül se említsék meg, hogy tehermentes-e, netán körbe van-e kerítve, mint ahogy nyilván az sem lényeges, ha osztatlan közös és a közművek nagyjából 10 km-re vannak, mert örökpanorámás. Ö-r-ö-k-p-a-n-o-r-á-m-a. Érted, mert ebben az árkategóriában* az ember a panoráma miatt vesz házikót. 

A jó állapotban, némi felújításra szoruló vegyesfalazatú (100 éves vályog - műemlékjelleg - , a tornác beépítve téglával) házakról nem is beszélek sokat: igaz, a fal alsó 30 centije állandóan vizes, az elrendezése meg igazán családias: a konyhába csak 3 egymásba nyíló szobán át vezet az út. De olcsó a rezsije, egy cserépkályhával kifűthető. 

Aki szereti a bukolikus romantikát, annak bizonyára nem gond a fürdő esetenként teljes hiánya (a ház lakható, állandóra be lehet jelentkezni, meg még a postás is kijár), meg amúgy is, mindkét szomszédnál van. Fürdő. Az mondjuk nem világos, hogy dicsekvésképp írta-e bele (hogy milyen kulturált és higiénikus népek vannak arrafele), vagy amiatt, mert a szomszédok igény esetén bérzuhanyoztatást vállalnak.

Azt mondjuk az elején tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de azt sose gondoltam volna, hogy elsősorban nem az anyagi helyzetünk, hanem az eladói (és ingatlanos) érdektelenség lesz a házvásárlásunk kerékkötője: az elküldött közel 20 érdeklődő emailre eddig 3 választ kaptunk.

* Ezt nem is akarom számokkal kifejezni, legyen annyi elég, hogy maximum a húgom várható esküvői költségeinek kétszeresét szeretnénk erre a célra költeni, és ez nem azt jelenti, hogy a húgom esküvője drága lesz.

Megfelelően napos időjárás esetén jövő hét közepén leszüretelhetjük az erkélyen a vihart és két hét aszályt is túlélő jószágainkról a paradicsomot.

Mind a három darabot.

Eredetileg egyébként négy volt, de az első már a héten megérett, ha már ugye megnőni nem nőtt. Mondhatom, nem mostanában ettem az elégedett gazda önelégült mosolyával és ilyen kéjes örömmel egyetlen falatnyi paradicsomot.
Mindent egybevetve pénzügyileg ugyan nem érte meg befektetni vetőmagba, földbe, cserepekbe és vízbe a némi optimista becsléssel nettó 30 dekányi végeredményért, de az erkölcsi győzelem mindenesetre a miénk. (Gondolom jövő tavasszal csak a szépre fogunk emlékezni - fejenként két apró paradicsom - és újra belevágunk.)

A dolog jó oldalát nézve legalább most nem kell kétségbeesve kutatnom az internetet a Tökéletes Paradicsomszósz receptje után és kitalálnom, hogy egy paradicsombefőzésre kevésbé alkalmasan gépesített konyhában mivel oldjam meg a passzírozást (egyébként nem habozok kreatívan, ámde nem feltétlenül rendeltetésszerűen felhasználni tárgyakat és eszközöket a céljaim elérésének érdekében) és megelőztem néhány apróbb háztartási balesetet is.

A fiúm férjem igazán szeret engem, úgyhogy reggel leültetett az ágy szélére, megfogta a kezemet, a szemembe nézett és jelentőségteljesen azt mondta, hogy a névnapom alkalmából elvisz a DM-be és választhatok onnan bármit. Akár kettőt is.

De azt hiszem, hogy inkább a turkálóba mennék, ahova van 1000 Ft-os kuponom.

Azért is rossz, hogy véget ér az idei szabadság, mert most nem akkor kakilok, amikor kell, hanem amikor lehet.

Mint az imént kiderült, van egy tévéműsor, amiben fényképeket mutogatnak sejtelmes képleírásokkal (pl. hőerőmű látképe, ugyanezen hőerőmű alkonyatkor, szántóföld, szántóföld alkonyatkor), drámai aláfestőzenével, és így ennyi.

A tudatlanság  időnként áldás, így nem is igazán szeretném megtudni, hogy milyen körülmények között került a teraszunkra egy csomagolásából kibontott Nuvaring hüvelygyűrű. Ez pláne annak tükrében érdekes, hogy a jelenlevő párok mindegyike gyermeket szeretne.

A tegnapi balatoni szúnyogirtás igazán hatékony és eredményes: 24 óra alatt több szúnyog csípett meg, mint az elmúlt egy héten. 

Még szerencse, hogy legalább a macska szereti a főztömet.

Igaz, kóbormacska, és alábéleltem egy kis húsnyesedékkel.

Tavaly már megállapítottam, megteszem most is, hogy csalhatatlan jele a nyárnak, hogy körömkefével kell lábat mosnom, napjában legalább háromszor.

Hajlamos vagyok arra, hogy az ésszerűség* és gyorsaság** jegyében bizonyos feleslegesnek ítélt mozdulatokat kiiktassak az életemből, például többnyire nem csukom be a vécéajtót, ha egymagam vagyok otthon. Ha nem lennének mindemellett zseniális reflexeim, akkor így fordulhatna elő az a helyzet, hogy egy jól időzített pisilés közben akár a szomszéddal is megismerkedjek, ma ugyanis az általam rosszul bezárt bejárati ajtó egy kósza fuvallat hatására kinyílt, elhelyezkedése (srégen szemben van a vécével) okán szinte szabad kilátást nyújtva a folyosóra, viszont mindannyiónk szerencséjére bámulatos reflexeim vannak.

*lustaság
**kapkodás