Valahogy finoman közölni kellene a fiúmmal, hogy kiélheti a barkácsösztöneit és gyakorolhatja a kárpitozást a vasalódeszkán, mielőtt élesben nekilát a kanapénak.

Talán túlzó optimizmussal, de kétségkívül praktikusan előretekintve a jövőre, szükségességét érzem egy anyaméh hangjait utánzó plüssmaci mihamarabbi beszerzésének.

Megdöbbenéssel vegyes boldogsággal tölt el, hogy létezik zöld színű postagumi és hogy én is birtokolok egyet az univerzum zöld színű postagumijai közül.

Szeretek rácsodálkozni a világ szépségeire, no.

Itt a helyem: https://www.facebook.com/events/1548112985422935/?fref=ts

A múlt héten elmentem az orvoshoz, éves szeánszra, ahol a doki diagnosztizált nekem valami kórságot, amin azért gyermeki naivitással csodálkoztam kissé, mert tényleg semmi tünetem nem volt. Felírt rá gyógyszert, kurvaanyázva dohogva kiváltottam, a chö, a semmire 5000 Ft, de hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az orvos szakértelmét.

Most, a kúra felén túl, örömmel kijelenthetem, hogy végre vannak tüneteim.

Sokat elmond a szellemi állapotomról az, hogy inkább egy munkanapot választottam* holnapra, mint hogy konferenciára menjek, melynek időtartama maximum négy óra, és igazán kellemes időpontban kezdődik. Bár igaz, pogácsa valószínűleg nem lesz.

* Nem is választottam, szinte könyörögtem a kolléganőmnek, hogy menjen el helyettem.

Úgy vélem, hogy a kapcsolatom a fiúmmal új szintre jut majd az éjszaka folyamán. Csilisbabot fogunk vacsorázni.

Majdnem elfelejtettem, hogy a mostanában újdonságként jelentkező feledékenységemről akartam írni. Ez különösen azért mulatságos, mert kedden épp a rémisztően feledékeny kolléganőm rémisztő feledékenysége késztetett keserves sóhajtozásra.

Már látom előre, milyen remek és hatékony párost fogunk alkotni.

Több kérdés is nyomaszt mostanában, az egyik ezek közül az, hogy honnan jönnek a muslicák, a másik meg az, hogy hogyan tudom kiszedni a lábasba szorult tányért anélkül, hogy összetörném.

Revideálnom kell azon, hajnali élményekből táplálkozó álláspontomat, mely szerint akkor a legkínosabb tüsszenteni, amikor a forró kávét önti ki az ember. Ennél ugyanis sokkal kellemetlenebb, ha síelő pózba rendezett végtagokkal, pisilés közben éri az embert a kényszer.