A lakótársam tibeti hangtálakat hallgat esténként, nyilván relaxál.

...már hetek óta, esténként, amikor elcsendesült a világ, hallottam a hangot. Akkor is, amikor fülhallgatóval filmet néztem. Alapvetően nem volt hangos, cserébe rém idegesítő, tudatalattpiszkáló. Forgattam a fejemet, füleltem, hogy mi az istennyila ez a kitartó, masszív sípolás, néha hangosabb, néha halkabb, biztos valami elektronikus eszköz, vagy valami munkagép, miakurvaisten, vonat talán? Vagy ufók. Rádiótorony a tetőn, kellene egy alufóliasisak. Vagy megőrültem. Aztán éledezett bennem a gyanú, hogy a hang forrása a szomszéd szoba, innen már csak egy kevés nyomozás, és rájöttem, hogy mi ez. Hangtál bazmeg.

" A hangterápia csodálatos, és egyben tökéletes harmonikus rezgése segít visszaállítani a megbomlott egyensúlyt, hat az érzékszerveinkre, egész idegrendszerünkre, az idegsejtek végpontjaiként a teljes izomzatra, vegetatív idegrendszerünkön keresztül belső szerveinkre, és nem utolsó sorban a a lényünkre, lelkünkre."

Ez a harmonikus rezgés valóban hat rám: átveszem a rezgést és befeszülnek az izmaim, ahogy visszafogom magam és nem megyek át, az idegrendszerem sokkal érzékenyebb lett, de még a légzésemre is odafigyelek, mert kurva nagyokat kell sóhajtanom, hogy lehiggadjak. És a lelkem is rezeg, meg a vérnyomásom is; a lényem pedig levetkőzi higgadt, úrinős mivoltát és egy valódi ösztönállat lesz belőle.

Én viszont kibaszottul ideges leszek tőle.

És vannak hangtál-fürdők a youtube-on. Csak mondom.