A Gyerek. Retteg. A. Csodálatos. Kézzel. Készített. Tütüjétől.

Sírtam. Sírok.

De ma érzékenyítő tréninget tartok és balerinákat fogunk nézni, meg aranyos kisbabákat kézzel készített tütüben, és ráadom a zsiráfra is, hátha megbarátkozik vele. Karácsonyig még van időnk. Talán kifogunk egy pepcos akciót és kapunk puha tüllből, amitől nem retteg. 

A gyerek apja (kicsit elhidegültem tőle emiatt tegnap) is csak röhögött és közölte, hogy megérti a gyerek viszolygását, ő se venné fel. Mondjuk ezen nem is csodálkoztam, majd rámutattam arra, hogy viszonylag kevés alkalom van egy férfi életében, amikor tüllszoknya viselésére nyílik lehetőség, szóval ezzel nem mondott valami sokat. 

Szorítsatok, hogy hétvégén szembejöjjön egy csodás tüllszoknya valahol*, amitől a gyerek nem omlik össze.

* Figyelembe véve, hogy miket tervezünk hétvégére, ennek esélye nagyjából annyi, mint a lottó ötösnek úgy, hogy elfelejtünk smst küldeni.