Megnyugodtam, a madár felélénkült, ahogy lekapcsoltam a lámpát. A zajokból ítélve evett és ivott, és most szerintem óvatosan széthajtogatja a rácsokat a szökéshez.

Remélem, hogy a karácsonyi ajándékba szánt papagáj a nálunk töltött 3 napja alatt nem a G. horkolását fogja megtanulni, főleg, hogy délután óta szorgalmasan ismételgetjük neki a kaki szót. Ha megtanulná szentestéig, kétségkívül osztatlan sikert aratnánk vele a fenyőfa alatt. 

Bár ami azt illeti, én egyelőre még azért aggódok, hogy egyáltalán túlélje a következő néhány napot, mert enni és inni nem hajlandó, viszont szarni szarik, feszt.

Amúgy meg az van, hogy igaz magyar nőként beteljesítem a női princípiumokat és nem mellékesen feleannyit se keresek, mint a férjem.

Dacára annak, hogy G. minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy ellenérzését fejezze ki a két kispárnámmal szemben és nem restell látványos színpadi elemekkel fizikai erőszakot alkalmazni eltávolításukra, az éjszakák jelentős részében valamiért mégis az ő feje alá vannak gyömöszölve.

Már most, csütörtökön, magabiztosan kijelenthetem, hogy a hét csúcspontja az volt, amikor tegnap végre kimostam a vasárnapi hányásdarabokat a hajamból.

Mit mondjak, elég mélyről indultunk.

Sajnos alaposan megszívattam magam azzal, hogy hagytam, hogy a 7 órakor kezdődött előalvásom átmenet (és főleg pisilés) nélkül átcsapjon éjszakai alvásba*, mert nagyjából éjfél óta ébren vagyok. Gondolom fél öt fele majd újra elalszom és az életemből áldoznék éveket, ha nem kéne hatkor felkelnem.

A következő fél órában meg az is kiderül, hogy mennyire okos dolog háborgó gyomrot mandarinnal csillapítani.

* Ott kaptam vérszemet, hogy tegnap a dokim (baromi sok pénzért) megkérdezte, hogy tudok-e dolgozni egyáltalán, mert a gyógyszerszedők javarésze álmosságra panaszkodik és nem altatót szedünk. Nem részleteztem, hogy nagyjából minden órában fohászkodok egyet, hogy csak most ne koppanjon le a fejem.

Lassan ott tartok, hogy mostanában már az éjszakai alvás előtt (ami legkésőbb 9-kor bekövetkezik, de fél 9-kor már beszélni sem tudok) is aludnom kell egyet.

Meglepően gördülékenyen ment a délelőtti dolog, cserébe lesznek még kalandjaink egyéb jellegű ügyintézésben (például hogyan vegyünk át úgy ajánlott levelet a postán, ha a háborodott feladó a saját nevére címezte...), az valamivel könnyíti a helyzetet, hogy az okmányirodát legalább a múltkor már megtaláltam egy fél órás bolyongás után  (mert a megadott címen nem egy frissen átadott épület volt, hanem egy olyan, amin kívül-belül javában dolgoztak a munkások és konkrétan a bejáratnál egy festőállvány és egy festő alatt kellett elhaladni).

A délelőtt folyamán bevetem magam az állami egészségügy sötét és általam eleddig feltérképezetlen bugyraiba, úgyhogy bevettem néhány magneB6-ot, hogy az első akadálynál (például mert nem találom a bejáratot) ne rohanjak el őrjöngve/omoljak össze zokogva (mostanában ez a két érzelmi reakció a leggyakoribb nálam, illetve ezek kombinációja).

Nagyon izgalmas 90 percnek nézünk elébe, egyrészt amiatt, hogy szintet lép-e a kapcsolatunk (bableves* volt ebédre), másrészt a meccs miatt, amit én nem nézek, a férfi a háznál viszont körömrágva.

Frissítés:minden szempontból megnyugtatóan zajlott az elmúlt másfél óra, de azért éjszakára szerintem kinyitom az ablakot.

* A séf kérésére helyreigazítás: szerinte babgulyás, szerintem meg babgulyás kompakt formában, mert leve az nemigen van.