Az egész napos izgalmi szint fenntartója az a nagyon érdekes kérdés lesz, hogy vajon elszakad-e a melltartóm egy stratégiailag igen fontos helyen, és ha igen, akkor mikor.

A másik nagyon érdekes kérdés pedig az, hogy vajon tudok-e egy 20 perces előadást készíteni úgy, hogy a publikumnak véletlenül se legyenek majd kérdései a témával kapcsolatban, mert ha lesznek, akkor sziporkázó műveltségem fénylő mázán hatalmas repedések keletkeznek.

Ha esetleg nem kaptok időben karácsonyi ajándékot, az azért lesz, mert a paypal és az otp együtt béna és már nem fogom tudni időben megrendelni őket, bocsika.

Kolléganőm előtt egy új világ tárult ki, amikor egy beszélgetés folytán szóba került az Aliexpress és megmutattam neki.

Azóta elragadtatott sikolyokat és elfojtott örömkiáltásokat hallok felőle. Remélem ezt azok is hallják, akik elsétálnak az iroda előtt.

Ugyan világmegváltást nagy bölcsen mára nem terveztem, de annál azért többet akartam, mint hogy - kis túlzással - egész nap félig a felmosóvödörbe* lógó fejjel küszködjek a hányingerem éppen aktuális hullámaival.

Ez egy magamfajta hányásfóbnak igazán lélekerősítő elfoglaltság.

* Háztartásunkban nem található lavór, az ideális példány kiválasztása nem egyszerű feladat.

Arra a megállapításra jutottam, hogy a (nagyon sokat) fizetős egészségügy tulajdonképpen csak annyiban különbözik az államitól, hogy egy bőrkanapén szorongok várok a bejelentkezett időponthoz képest egy órát, nem egy műanyagszéken.

Még sosem fizettem azért, hogy valaki bekukkantson a vaginámba.

Szerintem a takarítónő csak azért nem ugyanazzal az eszközzel törli le az asztalomat, amivel előtte felmosta már a vécét és az egész irodát, mert a felmosópemzli nehezen férne rá az asztalomra.

Ennek metodikának a fejlett verziójával a Baleseti Intézetben találkoztam, ahol a takarítónő belibbent a vödrével meg egy ronggyal, majd belülről kifele haladva (vécé-zuhanyozó-kézmosó) ugyanazzal a ronggyal és vízzel végigtörölgetett mindent, majd záróakkordként lemosta a tükröt.

Most már pontosan tudom, hogy mit jelent a frissen vásárolt pirosítóm dobozán A holografikus pír felirat.

Semmi jót.

Éppen előre megvesztegettek* egy doboz epres milkával, elképesztő**, már csak azért is, mert nem tudom nyújtani a szükséges szolgáltatásokat, viszont azt sem tudom, hogy mi az illem ilyenkor, esetleg diszkréten csúsztassam vissza az ügyfél táskájába, amikor visszajön, vagy fapofával épp csámcsogjak belőle néhány falatot a szeme láttára?

* Hangosan és erőszakosan tiltakoztam, de a végén az illető kb belökte az ölembe az elvégezendő feladat cetlijével, majd eltávozott, hogy egy későbbi órában visszatérjen.

** Az én munkámban ez nem igazán értelmezhető, van/nincs/majd lesz opciók közül lehet választani és ezt jellemzően nem befolyásolja a megvásárolni kívánt jóindulatom/segítőkészségem.

Ó igen, kérlek, posztoljátok ki mindannyian a Vissza a jövőbe-dolgot és igen, mindenki szedje fain kis listába a megvalósult filmbéli dolgokat jövendöléseket.

Nem mondhatom el senkinek.