Két hét múlvára, amikor már dolgozni fogok.

A rendes, felnőtt emberek már azelőtt becsukják a vécéajtót, mielőtt lehúzzák a nadrágjukat.

Kifejezetten utálom ezt a szót, de három éve, mikor elmentem gyerekezni, sok nagyívű tervet dédelgettem. 

Ilyesmik voltak, hogy lefogyok, megtanulok angolul, megtanulok vezetni, megtanulok valami új szakmát, amivel végre pénzt is kereshetek, aranyos leszek, türelmes leszek, szuperanya leszek, szuper barát leszek, szuper exkollega leszek, meg biztos volt még más is. 

Na, ha most számot vetek és őszinte is leszek, akkor be kell ismernem, hogy valójában csak híztam (ezt a részét nem is igen értem), nem tanultam meg angolul, vezetni sem, sőt, új szakmát meg pláne nem. Egyáltalán nem vagyok aranyos, kedves és türelmes, anyának is csapnivaló vagyok, a többiről nem is beszélve. 

3 évet elcsesztem az életemből arra, hogy majd holnap nekiállok. És még csak ki sem aludtam magam. 

Mától nem unatkozós gyeses anyuka vagyok, hanem - még egy hónapig szabadságon levő - dolgozó nő, úgyhogy mostantól legálisan sóhajtozhatok és hivatkozhatok fáradtságra, hiszen most már munka mellett vagyok ANYA és NŐ. (Röhögtem, amikor leírtam.)

De legalább lesz időm az internetekre és kapok fizut júliusban. 

Jó ideje nem tudom eldönteni, hogy melyik lehetőségtől szorongok jobban: ha a gyes után visszavesznek a munkahelyemre vagy kirúgnak.

Az, hogy kb egy hónapja írtam utoljára, azt jelenti, hogy nagyjából akkor volt utoljára bekapcsolva a laptop, mert tabletről nemigen blogolok. 

Szóval tökre telik az idő, sikerült a gyereket intézményesíteni, legalábbis papíron. Felvették az óvodába. A vele egyidős gyerekkel rendelkező szülők javarésze intézményről intézményre járt az elmúlt hetekben, hogy megtalálják a csemetéjüknek a tökéletes óvodát. Mi mondjuk szartunk bele, bár én egyszer néhány napig kicsit kellemetlenül éreztem magam a nemtörődőmségünk miatt, mert február közepén felhívott egy ismerős, hogy akkor csevegjünk az ovinkról. Mondtam neki, hogy ez nem lesz hosszú beszélgetés, mert csak annyit tudok a nevezett intézményről, hogy a szomszéd utcában van, de ennél pontosabb lokációt és további információt már nem. Aztán kiderült, hogy ő már megszerezte a vezetőnő telefonszámát, sőt, beszélt is vele és majd mennek ovilátogatásra, amitől tökre hanyagnak éreztem magam, mert neki még csak éppen másfél évesek a gyerekei. 

Amúgy fogalmam sincs, hogy mi értelme az ovis nyílt napoknak, néhány órára szerintem a legvérszomjasabb óvónéni is képes mosolyogni, azt meg úgyse fogják elmondani, hogy az udvaron a gyerekek nyugodtan lóghatnak a faágakon abból a célból, hogy letörjék (egyébként kiváló csapatépítő tevékenység, mert több gyerek összehangolt munkája szükséges hozzá), mert a gondozók meg tőlük 20 méterre fecsegnek elmélyülten egymással, és az se szerepel a nyilvános pedagógiai programban, hogy a kinti játék fontos elemét képezi, hogy valamely titokzatos okból a falhoz állítják a gyerekeket, szép, csendes sorba és nem történik semmi, illetve hogy az óvónéni munkájának megkönnyítése érdekében inkább motorozzanak szépen egy 2*6 méteres betoncsíkon, minthogy a fűben és homokban rohangáljanak. 

Viszont arra igazán kíváncsi lennék, hogy a gondozók hogyan oldják majd meg a konfliktusokat*, mit tesznek a csapatépítés érdekében, mennyire figyelnek az egyéni szükségletekre, észreveszik-e a fizikai és mentális lemaradásokat, és megpróbálják-e bevonni a játékba a kortársaitól meglehetősen rettegő, duzzogó arccal ácsorgó lányomat.

Na, majd szeptemberben meglátjuk. 

* Az egyik magánbölcsiben például úgy, hogy felhívják a szülőt, hogy vigye haza a gyerekét, mert verekedett az udvaron és ők ezzel nem foglalkoznak. 

Onnan tudom, hogy borzasztóan öreg vagyok, hogy amikor a múltkor (még elég hideg volt) megláttam a 11 éves unokahúgom (a G. unokahúga az enyém is?) a mostanában trendi bokavillantós nadrág-sportcipő-pucér boka szettben, megkérdeztem tőle,  hogy az édesanyja jóváhagyta-e az öltözékét, majd mikor csilingelve felkacagott* és azt mondta, hogy nem látta, akkor helytelenítően felhúztam a szemöldököm és mormogtam valamit a fel- és megfázásról. 

* Valójában nyeglén megvonta a vállát és dobott egy kamaszos fintort.

Analizálva a próbálkozásaimat és tapasztalataimat (és kudarcaimat) a tűzgyújtás terén, elképzelhetetlennek tartom, hogy egy égve hagyott gyertya lakástüzet okozzon, mikor időnként direkt e célra alkalmazott alapanyagokkal sem vagyok képes értékelhető mennyiségű lángot létrehozni. 

A kölyöknek alig több mint két és fél évesen komoly tervei vannak a jövőre nézve: ha majd nagy lesz, nemcsak pontosan olyan nagy ciciket szeretne, mint nekem vannak, hanem olyan lógósakat is. 

Lógósakat.

Sírok.

Remélem nagyon energikus és egészséges leszek a remek napindító cékla-répa-narancs smoothie-tól, mert elég sok munka volt előállítani, és még sokkal több eltakarítani, mert véletlenül rosszul szereltem össze a turmixgépet.

Az ízéről annyit, hogy igyekszem a befektetett munka mennyiségének megfelelően lelkesedni és szinte érzem, ahogy egekbe tör a hemoglobinszintem. 

A néni-ügy másnap folytatódott, amikor délelőtt negyed 10-kor bekopogott a bejárati ajtón, pénz és kenyeret kérve. 

Ettől azért egy kicsit stresszes lettem, mert oké, egyszer bóklásszon be a nyitott kapun, de aztán harmadnap lehetőleg ne találkozzak már össze vele a konyhában, csak mert a bejárati ajtót sem szoktuk kulcsra zárni. 
Annyi kiderült róla, hogy valóban azon a környéken lakik, amit említett, a lánya és az unokája is vele él, és más házakhoz is bejáratos, szóval az élete nem kizárólag azon fog múlni, hogy a buszpénzem egy részét nekiadom, úgyhogy viszonylag nyugodt lelkiismerettel fogok az emeleten lapítani, ha legközelebb kopácsol az ajtón. Persze mivel azért egyelőre - aránylag - jóléti problémáink vannak, nem zárkózom el attól, hogy alkalmanként segítsünk, viszont nem óhajtom magamra venni egy komplett család problémáit, pláne, ha azok jelentős része lustaságból fakad. (Harmadlagos forrásból tudjuk, hogy a lánya és az unoka közül valamelyik munkanélküli, de lehet, hogy mindkettő, és persze meglehet, hogy betegség okán munkaképtelenek, de ezt majd kiderítjük.)