Valahogy nem figyeltem 5 percre és hirtelen nyár lett, pedig a téli cipőim meg ott sorakoznak az előszobában*.

Meg közben újra titkos féreg foga rág, január óta a negyedik felvonás, szerencsére most már csak úgy köhögök, mint egy tüdővészes és csak alig fáj tőle jobboldalon, a vállam alatt. Ezt mondjuk nem is értem, de azt sem, hogy miért hozom négy hónap alatt négy év betegségátlagát. Ezenkívül persze azt sem értem, hogy hogyan lehet a világűr határtalan, de ez egy másik poszt lesz majd. (És azt sem, hogy ez másokat miért nem nyugtalanít és engem miért.)

És azon még nem is szorongtam, hogy holnap újra vezetni megyek. 

* Bár a közelgő költözés (1-3 hónap) is szerepet játszik az amúgy sem túl jól fejlett takarítós-pakolós morálom hanyatlásában, mert én már csak dobozokba és zsákokba akarok pakolni, nem pedig a beépített szekrényben helyet csinálni, azt valahogy felesleges munkának érzem.